Van, amiből sosem elég. Igyekszünk minden alkalmat megragadni, amikor láthatjuk a picúrt. Igaz, ezekre a vizsgálatokra az orvosunk küld el minket. A 18. és 22. hét között csinálnak egy újabb genetikai vizsgálatot, de az már csak ultrahangból áll, vérvétel már nincs.

Sikerült jó helyre időpontot foglalni, így hasonló izgalmakban nem volt részünk, mint az előző genetikai vizsgálaton. Már megszokásból is fél órával előbbre időzítettünk, felkészülve bármilyen eshetőségre, de sima utunk volt, jó helyre mentünk. Annak már annyira nem örültünk, hogy az időpontunkhoz képest még legalább 40 percet mondtak várakozási időre, mivel az egyik doktornak volt egy szülése, és így a többieknek be kellett vállalni 1-2 kismamát, amíg a doki vissza nem ért. A 40 percből 50 lett, már-már egymást hergeltük, hogy odamegyünk és jól kimérgelődjük magunkat a pultnál. Már megállapodtunk abban, hogy 

Ha 30-ig nem hívnak be odamegyek!

erre nem behívtak?

Egy másik orvos vizsgálta a párom most, de mint az előző vizsgálatnál, most is rettentő szimpatikus és segítőkész volt. Gyors űrtrutyi kenés a pocakra és bele is csaptunk a lecsóba. Miután megtudta, hogy még nem tudjuk a baba nemét, megnyugtatott minket, most majd Ő megmondja. Így is lett. Hozzáérintette az ultrahangkészüléket a pocakhoz és egyből mondta:

Fiú.

Namármost. Ahogy az előző alkalommal, így most is egy külön monitoron láthattuk azt, amit a doki néz. Nem tudom mágus-e, vagy valami tisztán-látó csodavalaki, a monitoron 3 folt volt. Nemhogy a gyerek nemét nem tudtam volna abból a képből megmondani, de még azt se tudtam, melyik részét látjuk a monitoron. Jó, én hiszek neki. Végül azért bebizonyította, egyértelműen kirajzolódott az a forma, amit még tizenévesen rajzoltunk heccből az osztályban a táblára. Szívesen megosztanám azt a képet a nagyérdeművel, de nem akarok 18 év múlva pereskedni a gyerekkel. Sőt, ha akkora lesz mint én, lehet nem is pereskedés lenne hanem egy fenekelés. Feleségem azt mondta, Ő nem látja, de majd valamelyik nap kikockázom neki a videóban azt a részt, ahol látni.

A vizsgálat már elég részletesen kitért a genetikai eltérések keresésére, mivel már elég fejlett a kicsi ahhoz, hogy észre lehessen venni ezeket. Minden esetben elmagyarázta az orvos, hogy mit miért néz:  

• lábak és lábfej formája és elhelyezkedése a dongaláb miatt
• az orr alatti ajakrész a nyúlszáj miatt
• orr formája görbülete down-kór miatt
• a kis kezén a kisujj, mert a közéspő ujjperc hiánya jele lehet ugyancsak a down-kórnak
• az agy szimetrikussága
• tarkón a redők megléte
• szív működése, megvan-e mind a 4 pitvar
• nyelőcső, húgyhólyag, mivel a magzat iszik a magzatvízből, és pisil is (tök érdekes).

Kiderült, már nem a baba méretét nézik, hanem a combcsont és minden más testrész méretéből kikalkulálják a súlyát, így a kisfiam körülbelül 280 g körül volt a vizsgálat idején. Sok más érdekesség nem volt a vizsgálaton, de nekem még mindig csoda, hogy egy aprócska valamiből milyen csodálatos élet fejlődik, mozog. Engem már most kilóra megvett, pedig még meg se született.

Szóval hölgyeim és uraim, Áron üdvözöl titeket.