Fontosnak tartom a témát. Szinte az utolsó pillanatig ellenezte Judit hogy bent legyek. Félt attól hogy mit látok. Ahogy közeledtünk a kiírt dátumhoz meggondolta magát, és végül azt szerette volna, hogy legyek bent. Én nagyon szerettem volna bent lenni, de ha azt mondta volna, ne legyek bent, akkor kint maradtam volna.

Utólag sokat beszélgettünk erről az élményről, nagyon örült annak, hogy végül bent voltam. Persze minden ember más, így most a mi érzéseinket, véleményünket írom le. 

Körülbelül 7 óra lelt el a beérkezésünktől a szülésig. 3 óra tisztán a pihenésről szólt, beszélgettünk, tervezgettünk, körülbelül ezután kezdődtek a fájások. Sok dolgom még itt sem volt, sétálgattunk néha. Judit megkapta az epidurális érzéstelenítőt amikor kezdett bedurvulni. A lényeg az utolsó 1 óra volt.

Itt volt rám a legnagyobb szükség. A legfontosabb dolgom az volt, hogy jelen legyek. Bátorítsak, buzdítsak, segítsek. Judit érdekes módon pont az ellenkezőjét akarta csinálni mint az orvosunk mondott. Tulajdonképpen úgy kellet csinálnia - amikor jöttek a fájások - mintha felülést csinálna és nyomna. Nos Ő inkább hátrafeszítette magát ösztönösen. Itt kihasználtam fizikai előnyömet, ha nem húzta össze magát én összehúztam Őt. 

Ez volt a könnyebb rész. Nem hittem Juditnak amikor azt mondta, lehet nekem jobban fog fájni mint neki, de lehet igaza volt. Rettenetes érzés volt az látni, hogy Ő szenved, és én semmit nem tehetek. De nem láthatta rajtam, erősnek kellett lennem, mellette volt a helyem. Talán könnyebb volt így neki, mint nélkülem. 

Végül jött a megkönnyebbülés. Láttam a kis fejét megjelenni, ahogy kivették, és egyből rárakták az anyukájára. Kicsit felsírt, de megnyugodott egyből. Csodálatos pillanat volt. Az a sok feszültség, félelem, szenvedés egyszerre jött ki belőlünk, és a fellegekben éreztük magunkat. Megszületett a fiunk. Kis szusszanás után elvághattam a köldökzsinórt. A szülés teljes folyamata itt még nem ért véget, vissza volt még a méhlepény, varrás stb, de nem hiszem, hogy bárkit ez a rész érdekelne. Ami teljesen meglepő volt számomra, hogy folyamatosan jöhettem mehettem a szobában - persze úgy, hogy ne legyek útban - senki nem szólt rám, nem ragasztottak oda egy székhez.

A kényes kérdés, amitől a feleségem is félt, hogy mit láttam a szülés során. Félt tőle, mivel a neten mindent lehet olvasni, férjek undorodtak meg a szextől, a látvány miatt. Én nem tudok sokat írni a témáról, hiába mászkáltam, hiába nézhettem volna végig az egészet alulról, nem akartam. Tudtam, hogy Juditot ez nagyon frusztrálná, nekem meg nem adott volna az egész élményhez semmit. Úgyis máshol kellettem.