Hatalmas élmény volt a szülés - főleg így utólag. Amikor orvost választottunk úgy kerestünk, hogy a MÁV-Honvéd kórházhoz tartozzon. Neten olvasgatva és ismerősökre hallgatva döntöttünk így, Felszereltségre a SOTE-hoz hasonlították, és hozzánk nagyon közel van. 

Amikor eljött a pillanat (szerencsére hajnali 1-kor), 10 perc alatt bent voltunk, de 10 perc volt megtalálni a szülészetet. Egy észrevehetetlen ajtó mögé van eldugva, kétszer elmentünk mellette de végül csak megtaláltuk. Miután kinyitották az ajtót kész Narnia volt előttünk, máig nem tudom, hogy férhet el ott az a nagy tér, biztosan varázslat. 

Belülről szép színes, babzsákok kanapé a közösségi térben, egy kisebb váró arrébb, szülőszobák, vizsgáló minden ami kell. Beérve egyből megvizsgálták Juditot, és szembesítettek vele, itt ma szülés lesz. Az ügyeletes doktornő nem volt szimpatikus, szerencsére sok dolgunk nem volt vele, a szülésznő számított. 

 Andrea agyon aranyos volt. Sugárzott belőle a kedvesség. Bármit csinált elmondta miért kell, mi fog történni, elmesélte mire számíthatunk, felkészített minket. A szülésig sok idő telt el (nekünk), bármi gondunk volt, mentem, Ő pattant fel, érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Aggódtunk a váltás miatt, sajnos 6 órakor lejárt a műszakja, és akik jöttek váltani nagyon barátságtalannak tűntek. Szerencsére csak látszólag. Beáta lett beosztva hozzánk, egy fiatal hölgy, de végül Őt is megszerettünk, szerencsénk volt vele is. 

Eljött a szülés pillanata, doktorunkat ébresztették, meg is érkezett időben. A szülést nem részletezem, mindenki élje át. Áron amint előbujt, egyből rakták rá az anyukájára - korábban egy előadáson hangsúlyozták a bőr-bőr kapcsolatot - és mindannyian fellélegeztünk, minden érzelem felszabadult, végtelenül boldogak voltunk. Jött egy szoptatós nővér, az ő feladata volt, hogy segítsen a babának megtalálni a cicit és megtanulja a szopizást. Sikeresen vették ezt az akadályt is. 

Körülbelül 1 óra múlva elvitték a picit tőlünk egy kis időre, kicsit lemosdatták, lemérték felöltöztették, és mehettünk át a nőgyógyászatra, ahol a maradék pár napot töltötték.

A kórház fontosnak tartja, hogy a bent töltött időt a kisbaba az anyuka mellett legyen, ha kell segítenek, oda lehet hozzájuk tolni a gyereket, vigyáznak rá segítenek. Azért nem a legjobb 3 nap volt nekik. Amikor nagyon kellett persze segítettek, de sok dolog kimaradt. Egy első gyerekes anyuka tele van félelemmel és bizonytalansággal. Nem éreztük azt a törődést amire vártunk, Juditnak a szobatársa segített, aki már a második gyerekével volt bent, mert nem mutatták meg még a pelenkázást se. Nem gond túl estünk rajta, a szülészet volt a lényeg úgyis. 

Az első érintkezésem Áronnal akkor volt amikor kihozhattuk. Épp végeztek az utolsó vizsgálattal, így Judit még pakolt, ezért mondta, tegyem be a gyereket a hordozóba. Én... Azt a kis törékeny testet... Fogjam meg... Azelőtt egyszer fogtam csecsemőt, de Ő is pólyában volt. De megoldottam. Valahogy sikerült betennem bekötnöm betakarnom, levinnem, bekötnöm a kocsiba baleset és sérülésmentesen (pacsi).