Egy kezdő szülő egyik legnagyobb félelme. Bennem állandó szorongás van, nehogy valami baja legyen a gyereknek. Tudom, nem lehet mindentől megvédeni, nem is szabad. Elesik, megüti magát, felkel. Tapasztalat útján tanulunk a legjobban. De a nyavaják ellen nem lehet teljes mértékben felkészíteni. Persze beadatjuk neki az oltásokat - többet is mint kellene - de ettől függetlenül megbetegedhet. 

Próbálok vigyázni, nehogy hazavigyek valamit. Rendszeresen mosok kezet, otthon ruhát cserélek, ilyenkor influenzaszezonban arcot is mosok, mert szereti tapogatni Áron. Mégis hordozó vagyok. Tavaly decemberben tüdőgyulladás szerű tüneteket produkált a gyerek. Ezt utólag tudtuk meg az orvostól. Az elején csak köhécselt, a nyálára fogtuk, de csak rosszabbodott. A csúcsponton kijelentettem: "Holnap megyünk az orvoshoz". Mennem kellett volna vidékre, segíteni a nagyszülőknek, de azt is lemondtam. A fiam egészsége az első. Kaptunk időpontot, a legrosszabbra készültem. Oké, így visszagondolva nem volt olyan durva a helyzet, de nekem is tanulnom kell még az apaságot. A doktornő antibiotikumot és babyhallert írt fel. Az inhalátor számomra tök érdekes eszköz, jópofa volt használni, Áron se kínlódott a használat alatt. Az antibiotikumnak - mások szerint, mi nem kostoltuk meg - elég szörnyű íze van, de történetem főszereplője, a hős, simán vette ezt az akadályt is. 

De jött a zöld elefántszörny, a hatalmas szívó ormányával (orrszívó), és hősünk megtört. Szegénykém nagyon nem szereti az orrszívást, és mi se. Az első pár alkalommal lelkiismeret furdalást okozott, hogy miattam szenved, pedig tudtam, jót teszek neki. De már ezen is túlvagyok. Mérlegelünk szükséges-e szívni az orrát, közösen meghozzuk a döntést, és én vagyok a hóhér.

Orrszíváshoz a Dr. Benny elefánt formájú elektromos orrszívót használjuk, nem szerettük volna, hogy a porszívó hangja félelmet keltsen Áronban. Láttam videókat, ahol a gyerekek élvezik az egész procedúrát, de tuti korruptálták őket.  A teljesítménye közel hasonló a porszívóéhoz, de ezt könnyebben hordozhatjuk.

Végezetül: nem igaz, hogy nincs másik szó az orrszívásra. Komolyan mondom, cah egy szó jut eszembe:  "Nóziszippantóóóóó") 

Fontosnak tartom a témát. Szinte az utolsó pillanatig ellenezte Judit hogy bent legyek. Félt attól hogy mit látok. Ahogy közeledtünk a kiírt dátumhoz meggondolta magát, és végül azt szerette volna, hogy legyek bent. Én nagyon szerettem volna bent lenni, de ha azt mondta volna, ne legyek bent, akkor kint maradtam volna.

Utólag sokat beszélgettünk erről az élményről, nagyon örült annak, hogy végül bent voltam. Persze minden ember más, így most a mi érzéseinket, véleményünket írom le. 

Körülbelül 7 óra lelt el a beérkezésünktől a szülésig. 3 óra tisztán a pihenésről szólt, beszélgettünk, tervezgettünk, körülbelül ezután kezdődtek a fájások. Sok dolgom még itt sem volt, sétálgattunk néha. Judit megkapta az epidurális érzéstelenítőt amikor kezdett bedurvulni. A lényeg az utolsó 1 óra volt.

Itt volt rám a legnagyobb szükség. A legfontosabb dolgom az volt, hogy jelen legyek. Bátorítsak, buzdítsak, segítsek. Judit érdekes módon pont az ellenkezőjét akarta csinálni mint az orvosunk mondott. Tulajdonképpen úgy kellet csinálnia - amikor jöttek a fájások - mintha felülést csinálna és nyomna. Nos Ő inkább hátrafeszítette magát ösztönösen. Itt kihasználtam fizikai előnyömet, ha nem húzta össze magát én összehúztam Őt. 

Ez volt a könnyebb rész. Nem hittem Juditnak amikor azt mondta, lehet nekem jobban fog fájni mint neki, de lehet igaza volt. Rettenetes érzés volt az látni, hogy Ő szenved, és én semmit nem tehetek. De nem láthatta rajtam, erősnek kellett lennem, mellette volt a helyem. Talán könnyebb volt így neki, mint nélkülem. 

Végül jött a megkönnyebbülés. Láttam a kis fejét megjelenni, ahogy kivették, és egyből rárakták az anyukájára. Kicsit felsírt, de megnyugodott egyből. Csodálatos pillanat volt. Az a sok feszültség, félelem, szenvedés egyszerre jött ki belőlünk, és a fellegekben éreztük magunkat. Megszületett a fiunk. Kis szusszanás után elvághattam a köldökzsinórt. A szülés teljes folyamata itt még nem ért véget, vissza volt még a méhlepény, varrás stb, de nem hiszem, hogy bárkit ez a rész érdekelne. Ami teljesen meglepő volt számomra, hogy folyamatosan jöhettem mehettem a szobában - persze úgy, hogy ne legyek útban - senki nem szólt rám, nem ragasztottak oda egy székhez.

A kényes kérdés, amitől a feleségem is félt, hogy mit láttam a szülés során. Félt tőle, mivel a neten mindent lehet olvasni, férjek undorodtak meg a szextől, a látvány miatt. Én nem tudok sokat írni a témáról, hiába mászkáltam, hiába nézhettem volna végig az egészet alulról, nem akartam. Tudtam, hogy Juditot ez nagyon frusztrálná, nekem meg nem adott volna az egész élményhez semmit. Úgyis máshol kellettem.

Hatalmas élmény volt a szülés - főleg így utólag. Amikor orvost választottunk úgy kerestünk, hogy a MÁV-Honvéd kórházhoz tartozzon. Neten olvasgatva és ismerősökre hallgatva döntöttünk így, Felszereltségre a SOTE-hoz hasonlították, és hozzánk nagyon közel van. 

Amikor eljött a pillanat (szerencsére hajnali 1-kor), 10 perc alatt bent voltunk, de 10 perc volt megtalálni a szülészetet. Egy észrevehetetlen ajtó mögé van eldugva, kétszer elmentünk mellette de végül csak megtaláltuk. Miután kinyitották az ajtót kész Narnia volt előttünk, máig nem tudom, hogy férhet el ott az a nagy tér, biztosan varázslat. 

Belülről szép színes, babzsákok kanapé a közösségi térben, egy kisebb váró arrébb, szülőszobák, vizsgáló minden ami kell. Beérve egyből megvizsgálták Juditot, és szembesítettek vele, itt ma szülés lesz. Az ügyeletes doktornő nem volt szimpatikus, szerencsére sok dolgunk nem volt vele, a szülésznő számított. 

 Andrea agyon aranyos volt. Sugárzott belőle a kedvesség. Bármit csinált elmondta miért kell, mi fog történni, elmesélte mire számíthatunk, felkészített minket. A szülésig sok idő telt el (nekünk), bármi gondunk volt, mentem, Ő pattant fel, érdeklődött, hogy minden rendben van-e. Aggódtunk a váltás miatt, sajnos 6 órakor lejárt a műszakja, és akik jöttek váltani nagyon barátságtalannak tűntek. Szerencsére csak látszólag. Beáta lett beosztva hozzánk, egy fiatal hölgy, de végül Őt is megszerettünk, szerencsénk volt vele is. 

Eljött a szülés pillanata, doktorunkat ébresztették, meg is érkezett időben. A szülést nem részletezem, mindenki élje át. Áron amint előbujt, egyből rakták rá az anyukájára - korábban egy előadáson hangsúlyozták a bőr-bőr kapcsolatot - és mindannyian fellélegeztünk, minden érzelem felszabadult, végtelenül boldogak voltunk. Jött egy szoptatós nővér, az ő feladata volt, hogy segítsen a babának megtalálni a cicit és megtanulja a szopizást. Sikeresen vették ezt az akadályt is. 

Körülbelül 1 óra múlva elvitték a picit tőlünk egy kis időre, kicsit lemosdatták, lemérték felöltöztették, és mehettünk át a nőgyógyászatra, ahol a maradék pár napot töltötték.

A kórház fontosnak tartja, hogy a bent töltött időt a kisbaba az anyuka mellett legyen, ha kell segítenek, oda lehet hozzájuk tolni a gyereket, vigyáznak rá segítenek. Azért nem a legjobb 3 nap volt nekik. Amikor nagyon kellett persze segítettek, de sok dolog kimaradt. Egy első gyerekes anyuka tele van félelemmel és bizonytalansággal. Nem éreztük azt a törődést amire vártunk, Juditnak a szobatársa segített, aki már a második gyerekével volt bent, mert nem mutatták meg még a pelenkázást se. Nem gond túl estünk rajta, a szülészet volt a lényeg úgyis. 

Az első érintkezésem Áronnal akkor volt amikor kihozhattuk. Épp végeztek az utolsó vizsgálattal, így Judit még pakolt, ezért mondta, tegyem be a gyereket a hordozóba. Én... Azt a kis törékeny testet... Fogjam meg... Azelőtt egyszer fogtam csecsemőt, de Ő is pólyában volt. De megoldottam. Valahogy sikerült betennem bekötnöm betakarnom, levinnem, bekötnöm a kocsiba baleset és sérülésmentesen (pacsi).

Innen szép felállni. Közel 1 év eltelt a legutolsó bejegyzésem után. Rengeteg élménnyel gazdagodtunk ezalatt az idő alatt. Igyekszem röviden összefoglalni:

• A szülésig minden zavartalanul ment, rendszeres kontrollok mellett értük el az augusztust
• 1 nappal a kiírt dátum előtt született Áron.
• Minden rendben ment, a szülészet megér egy külön bejegyzést, de röviden végtelenül kedvesek, és segítőkészek voltak, az orvosunk rettentő nyugalmat sugárzott, éreztük a szakértelmét, nagyon jól vezette a szülést

Kicsit Áronról:

Minden percünk élmény vele, nagyon jó baba, én marketinggyereknek hívom. Meghozza a kedvet egy kistesóhoz és nyugodtan gyakorolhat rajta bárki, nagyon nyugodt, kiegyensúlyozott. 2 hónapos kora óta átalussza az éjszakát, persze ehhez bevezettünk egy fix időpontot az életében, a 8 órai fürdetést. Pontosan tudja mikor fogunk menni fürdeni, szopizás után elalszik és reggelig gond nélkül elvan. Ezzel szemben napközben 1 max 2 órát alszik összesen.

Decemberben valószínűleg hazavittem valami betegséget, Ő és a feleségem is elkaptak valami nyavaját, tüdőgyulladás szerű tünetekkel kezelte a Doktornő. Antibiotikumot és hallert kapott. Szerencsére elég hamar, 1 hét alatt helyrejött. 

Most már gond nélkül hasra fordul, szereti a banánt és imád sikítozni.

Pár hónappal ezelőtt, még mielőtt terveztük volna a picit, feltűnő, és néha zavaró volt számomra, hogy mekkora felhajtás volt, amikor egy baba rúgott. Mindenki rohant oda, és meg akarta fogni az anyuka pocakját, hogy érezhesse a kis lakó ficánkolását. Amióta túl vagyunk az első 3 hónapon, és kezdem felfogni, hogy lesz egy kisfiam, már másképp tekintek a dologra.

Pár hete már mocorog a pici,feleségem elmesélése szerint olyan, mint ha belülről böködné, vagy kaparászná Őt. Mutatta, elkezdte böködni a vállamat, hogy körülbelül ilyen érzés neki. Persze el tudtam képzelni, de akkor se tudtam teljesen beleélni magam a dologba. De a ma este más volt. A Párom mondta, hogy tegyem oda a kezemet a pocakjára, hátha érzem. Rátettem a kezemet és koncentráltam. Érezni akartam. Éreztem a feleségem pulzusát, az emésztését, minden kis mozdulatát, de Áront nem. De valami... Hopp... Ez Ő? Néztem kérdően a páromra. Mosolygott. Éreztem a kisfiam ádáz harcát édesanyja belső szerveivel. Annyira aranyos. A kis pici 30 dkg-os kis magzat pacsit ad az apjának az anyán keresztül. Nagyon boldog vagyok. Elmondani nehéz, milyen érzés, de tapasztalja meg mindenki.

Van, amiből sosem elég. Igyekszünk minden alkalmat megragadni, amikor láthatjuk a picúrt. Igaz, ezekre a vizsgálatokra az orvosunk küld el minket. A 18. és 22. hét között csinálnak egy újabb genetikai vizsgálatot, de az már csak ultrahangból áll, vérvétel már nincs.

Sikerült jó helyre időpontot foglalni, így hasonló izgalmakban nem volt részünk, mint az előző genetikai vizsgálaton. Már megszokásból is fél órával előbbre időzítettünk, felkészülve bármilyen eshetőségre, de sima utunk volt, jó helyre mentünk. Annak már annyira nem örültünk, hogy az időpontunkhoz képest még legalább 40 percet mondtak várakozási időre, mivel az egyik doktornak volt egy szülése, és így a többieknek be kellett vállalni 1-2 kismamát, amíg a doki vissza nem ért. A 40 percből 50 lett, már-már egymást hergeltük, hogy odamegyünk és jól kimérgelődjük magunkat a pultnál. Már megállapodtunk abban, hogy 

Ha 30-ig nem hívnak be odamegyek!

erre nem behívtak?

Egy másik orvos vizsgálta a párom most, de mint az előző vizsgálatnál, most is rettentő szimpatikus és segítőkész volt. Gyors űrtrutyi kenés a pocakra és bele is csaptunk a lecsóba. Miután megtudta, hogy még nem tudjuk a baba nemét, megnyugtatott minket, most majd Ő megmondja. Így is lett. Hozzáérintette az ultrahangkészüléket a pocakhoz és egyből mondta:

Fiú.

Namármost. Ahogy az előző alkalommal, így most is egy külön monitoron láthattuk azt, amit a doki néz. Nem tudom mágus-e, vagy valami tisztán-látó csodavalaki, a monitoron 3 folt volt. Nemhogy a gyerek nemét nem tudtam volna abból a képből megmondani, de még azt se tudtam, melyik részét látjuk a monitoron. Jó, én hiszek neki. Végül azért bebizonyította, egyértelműen kirajzolódott az a forma, amit még tizenévesen rajzoltunk heccből az osztályban a táblára. Szívesen megosztanám azt a képet a nagyérdeművel, de nem akarok 18 év múlva pereskedni a gyerekkel. Sőt, ha akkora lesz mint én, lehet nem is pereskedés lenne hanem egy fenekelés. Feleségem azt mondta, Ő nem látja, de majd valamelyik nap kikockázom neki a videóban azt a részt, ahol látni.

A vizsgálat már elég részletesen kitért a genetikai eltérések keresésére, mivel már elég fejlett a kicsi ahhoz, hogy észre lehessen venni ezeket. Minden esetben elmagyarázta az orvos, hogy mit miért néz:  

• lábak és lábfej formája és elhelyezkedése a dongaláb miatt
• az orr alatti ajakrész a nyúlszáj miatt
• orr formája görbülete down-kór miatt
• a kis kezén a kisujj, mert a közéspő ujjperc hiánya jele lehet ugyancsak a down-kórnak
• az agy szimetrikussága
• tarkón a redők megléte
• szív működése, megvan-e mind a 4 pitvar
• nyelőcső, húgyhólyag, mivel a magzat iszik a magzatvízből, és pisil is (tök érdekes).

Kiderült, már nem a baba méretét nézik, hanem a combcsont és minden más testrész méretéből kikalkulálják a súlyát, így a kisfiam körülbelül 280 g körül volt a vizsgálat idején. Sok más érdekesség nem volt a vizsgálaton, de nekem még mindig csoda, hogy egy aprócska valamiből milyen csodálatos élet fejlődik, mozog. Engem már most kilóra megvett, pedig még meg se született.

Szóval hölgyeim és uraim, Áron üdvözöl titeket.

Nagyon vártuk ezt a napot. Amolyan mérföldkőnek tekintettük. A szűk családon, és barátokon kívül senkinek nem mondtuk el, hogy gyerekünk lesz. Ott volt a fejünkben a gondolat: Mi van ha valami nincs rendben? Mi van ha nem lesz egészséges?

Már évekkel ezelőtt megbeszéltünk pár alapszabályt. A legfontosabb: Szeretjük egymást. Mindketten hallottunk már olyan történeteket, melyekben az egyik fél "feláldozza magát", és egy szó nélkül, a másik fél megkérdezése nélkül lelép, mert nem lehet gyereke. Nem foglalkozik azzal, hogy a párja hogyan érez, mit gondol, mit szeretne. Fontosak a gyerekek. Valahogy attól érezzük teljesnek az életünket, felneveltünk egy gyereket. Ez így teljesen normális. De ha egy nő, és egy férfi szeretik egymást, összeillenek, egymás mellett képzelik el az életüket, szakadjanak szét, mert természetes úton nem lehet közös gyerekük? Szerintem ez így nem fair. Sok módja van annak, hogy egy nő teherbe essen, és végső mentsvárnak ott van az örökbefogadás. A nem vér szerinti gyerek is lehet a gyereked, és szeretheted sajátodként.

A másik szabály ennél sokkal szörnyűbb. A mi van ha nem lesz egészséges a gyerekünk. Ez egy nagy félelmünk volt. Én elképzeltem azt a pillanatot, amikor a genetikai ultrahang után közlik velünk: "Sajnáljuk, de nagy valószínűséggel down-szindrómás" vagy bármi más genetikai problémával születik meg. Nehéz ezt így leírni, de az abortusz mellett döntöttünk volna. A terhesség megszakítható a 20. hétig -a diagnosztikus eljárás elhúzódása esetén a 24. hétig-, ha a magzat genetikai ártalmának valószínűsége több, mint 50%. Utánaolvastam az abortusz menetének, hát... Ne kövessen senki. Szörnyű, ahogyan eltávolítják a magzatot.

Aznap korán eljöttem a munkahelyemről, 14:40-re mentünk. Párom nem szeret kocsikázni, így tömegközlekedéssel számolva 30 perccel korábbi érkezést lőttünk be a Czeizel Intézetbe. Az orvosunk Őket javasolta, így oda foglaltunk időpontot. Sok izgalmas dolog nem történt az oda úton, beszélgetni nem nagyon tudtunk. Végül odaértünk. De jó, van idő mosdóba menni. Biztos ami biztos előbb jelentkezzünk be a pultnál. Mondjuk a nevet és az időpontot, de rettentő furcsán néztek ránk. Csak délig volt ez a fajta vizsgálat. Nem értették, hogyan kaphattunk mégis időpontot mostanra. "SMS-t kapott?" kérdésre is csak nemmel tudtunk válaszolni. Nagyon segítőkészek voltak, keresték, hogy vajon hol foglalhattunk időpontot. Telefonszám és minden más módszer alapján próbáltak megtalálni minket a rendszerben, sikertelenül.
Lehet, hogy az Istenhegyi Géndiagnosztika a mi helyünk? Felhívtuk őket, és le lettünk szúrva, 20 perce már ott kellene lennünk. Gyorsan hívtam egy taxit, 6 perc alatt odaért, és gyorsan mentünk az új helyszínre. Szerintem a sofőr látta, hogy sietnie kell, pár narancssárga lámpát megnéztünk. 14:38-ra ott voltunk a másik klinikán, és bejelentkeztünk. Ott már senki nem szúrt le minket, kitöltöttük a papírokat és vártunk a vérvételre. Elég hamar be is hívták a Kedvesem, levették a vért, és mehettünk az ultrahangra. Körülbelül egy órát kellett várnunk, és szólítottak minket. Nagyon kedves doktor végezte a vizsgálatot, nagyon segítőkész volt, a teljes folyamatot elmagyarázta, minden kérdésre készségesen válaszolt. Egy tévé mutatta nekünk az ultrahang képét, ugyanazt láttuk, mint az orvos. És akkor újra megláthattuk a picúrt. Nagyon aktív volt, nem tudott nyugton maradni, szinte dobálta magát. Lemérte a méreteit, csinált nekünk képeket, amiket kinyomtattak. Megmérte a pulzusát is. Kicsit ijesztő volt az elején, mert mondta, hogy magasabb, mint a normális, lehet, hogy később kell majd szívultrahangot csinálni. Szerencsére pár perc múlva már nem fészkalódott annyira a csöppség, a pulzusa is alacsonyabb lett, nincs gond. Boldogan mentünk ki a vizsgálóból, ott nem látszott semmilyen probléma.
Amikor regisztráltunk, választhattunk, megvárjuk az eredményt, vagy kipostázzák. Várni? Tud ebben az esetben bárki várni a postázásig? Ott maradtunk. Durván 1 óra múlva be is hívott minket a genetikus. Megnyugodhattunk. A lehető legalacsonyabb az esélye annak, hogy bármi genetikai problémája legyen a gyerekünknek. Akkora kő esett le a szívünkről. Boldogan mentünk haza, és akinek lehetett, elújságoltuk, minden rendben, szépen fejlődik a kis csöppség.

Már a terhesség első napjaiban megbeszéltük, hogy felfogadunk egy szülészorvost. Nem siettük el, az első 2 alkalommal - a tőlünk nem messze lévő egészségházban - a terhesgondozóban voltunk. Korábban már leírtam az ottani élményeinket.

Több szempont alapján kerestünk orvost (itt írtam a lehetőségekről). Az már biztos volt, hogy a Honvéd Kórházban szeretnénk szülni. Pontosabban a MÁV kórházban, ami beolvadt a Honvédba. Ismerősök ajánlották, mivel felszereltsége megegyezik a SOTE színvonalával, és közel is van hozzánk (ez a területileg illetékes is).

Ezután jött a neheze. Orvost találni. A kórház honlapján 14 főorvost, 3 adjunktust és 8 szakorvost találtunk. Hát...van miből válogatni.

A család egy emberként vetette bele magát az orvoskeresésbe, mindenhol kapcsolatot kerestünk. Ártani nem árt, ha ajánlás útján kerülünk be valakihez. Végül egy kollégám ajánlotta Dr. Hammersberg Elemért, aki az Ő kislányukat segítette világra. Utánaolvastunk. Csupa jó dolgot írt róla az internet népe. Felcsillant a szemünk: Igen megtaláltuk. Feleségem kért is időpontot, vártuk a napot.

Elérkezett... Hazasiettem a melóból, irány Újpest. Nagyon hideg volt, és sokat kellett sétálnunk, de végül megtaláltuk a magánrendelőt. Bementünk, láttunk oldalt egy asszisztenst, de gondoltuk van időpontunk, leültünk a váróban. Körülbelül 10 perc után végül megnéztük azt az asszisztenst. Jó, hogy nem vártunk tovább. Ott közölték, hogy a doktor úr nem vállal már több szülést. Juhúúú, mondanom sem kell, nagyon örültem a hírnek. Hideg is van, az időnk is ment a levesbe, de nem szomorkodtunk, ajánlotta egy kollégáját, Dr. Debreceni Attilát. Otthon újra beleástam magam a kutatásba. Elég megosztó vélemények voltak róla, de a viselkedését érte kritika, a szakértelmét nem. Ráadásul a panaszos véleményeket azok írták, akik ügyelet alatt voltak nála, aki magánrendelésre járt hozzá, csak jókat írt. Kaptunk még pár tippet más orvosról, de úgy döntöttünk megnézzük, ha bármi probléma lenne, keresünk mást.

Elérkezett megint... Moszkva tér (tudom, tudom... Széll Kálmán...) felé vettük az irányt, szerencsére elég gyorsan odaértünk. 15 perccel korábban. Kicsit elveszve kószáltunk a várót keresve. A magánrendelő egy lakásban van egy fogászattal. Kicsit furcsa. Azt hittük külön váróba kell mennünk, és a keresés közben véletlenül benyitottunk a doktor úr rendelőjébe. Gyorsan becsuktuk az ajtót és leültünk a közös váróba. Nemsokára az előttünk lévők végeztek is, behívott minket.

Fiatal, szimpatikus orvos, sok mindent elmondott, nyugodtan kérdezhettünk tőle. Megegyeztünk a következő időpontban és elküldött minket komplex genetikai vizsgálatra. 12.000 Ft-ot kért, szerintem nem vészes ahhoz képest, hogy bármikor hívhatjuk (mondta is, ha bármi van, azonnal hívjuk), és nyugodt tempóban, teljeskörűen megvizsgálta a kis jövevényt. Minden vizsgálat végén kinyomtatva odaadja a vizsgálat eredményét, kezelési javaslatokat. Összességében nagyon boldogok voltunk, úgy hiszem, jól választottunk.

Azoknak, akik nem akarják az ügyeletes orvosra bízni a szülést, kereshetnek maguknak szülészorvost és/vagy szülésznőt. Először vegyük sorra, mi szól az ügyeletes orvos és a fogadott orvos mellett:

Ügyeletes orvos:

Pro:

• nem kerül pénzbe a várandós gondozás
• szerencsés, ha a lakhelyhez közeli kórház modern, jól felszerelt
• biztosan ez a kórház van a legközelebb

Kontra:

• A vizsgálatok alatt nem feltétlenül ugyanaz a doktor vizsgálja meg a kismamát. (Mi három alkalomból háromszor más orvossal találkoztunk)
• Nem kapjuk meg a megfelelő tájékoztatást (Ezt nekem a vizsgálatkor éppen helyettesítő orvos mondta, mivel annyira pörgetniük kell a kismamákat, hogy nincs idejük minden fontos információt átadni)
• Nem biztos, hogy az az orvos vezeti le a szülést, aki várandósságot kísérte
• Kérdéses az orvos felkészültsége, jó híre, tapasztalata
• Kérdéses a kórház felszereltsége
• Hiába van időpont, sokszor úgy is sokat kell várni

Fogadott orvos:

Pro:

• Egy orvos kíséri végig az anyukát a várandósság alatt, sokszor jó kapcsolat alakul ki az orvossal
• Az időpontra többségében pontosan behívnak, sokszor még korábban is, ha úgy érkezünk
• Szabadon választunk, a saját felelősségünk, így valószínűleg a legjobbat választjuk
• Bármikor felhívhatjuk
• Készségesen segít, válaszol a kérdéseinkre
• A szülés után is nagy eséllyel figyel az anyukára

Kontra:

• minden vizsgálat után fizetni kell
• így vagy úgy, a szülés után is fizetni kell
• ha éppen közbejön valami az orvosnak (szülés), akkor el kell tolnia az időpontot

Mikor mindezeket mérlegeltük, úgy döntöttünk, hogy magánrendelésre megyünk. Sokan az ügyeletes orvosnak is meghálálják a közreműködését, mi legalábbis így tettünk volna, így majdnem ugyanott tartunk. Ha eldöntöttük, hogy szülészorvost választunk sok szempontból vizsgálhatjuk meg, hogy kit választunk:

• Internetről: Sokan a cikkeket, fórumokat böngészve, és az ott leírt tapasztalatokra alapozva találják meg a nekik megfelelő orvost. Mivel a net népe általában panaszkodni jár fel, ha találunk egy olyan orvost, akiről jókat írnak, nem nagyon lehet mellélőni. Kevesen fektetnek energiát abba, hogy leírják a szülés utáni tapasztalataikat, ha minden simán ment. Negatívumokból jóval több található.
• Ismeretségből: A családban, barátokban, ismerősökben a legtöbben megbízunk. Miért is akarna hazudni, vagy rábeszélni minket egy rossz orvosra? Pontosan el tudják mesélni a történetüket, az élményeiket, tapasztalataikat. Persze minden orvosnak lehet rossz napja, de nyugodtan alapozhatunk ezekre a javaslatokra.
• Kórház alapján: Ha szimpatikus egy kórház felszereltsége, jó híre, vagy mások javasolták, kinézhetünk onnan is egy orvost. Elég felmenni az adott kórház weboldalára, és máris megtaláljuk az ott praktizáló orvosokat.

Van még egy szempont, de abban az esetben nem az orvos játssza a főszerepet, hanem a szülésznő, dúla. Talán az anyukának Ő adja a legtöbb segítséget. Az orvos bejön, levezeti a szülést, és elmegy. Mindegy, fizetünk-e neki vagy sem. A dúla viszont más. A vajúdástól a kórházból való távozásig mellettünk van (vagy vannak, mivel egyszer nekik is lejár a műszakjuk). Kevesen tudják, de a dúlát is fel lehet kérni, ugyanúgy, mint az orvost.

Január elején az volt tervben, hogy besétálunk a TB-hez és megkérdezzük, mikor mit kapunk, mit kell tennünk stb. Szerencsére egy jó ismerősöm megkérdezte, miért nem beszélek egy TB tanácsadóval? Nem is tudtam, hogy van ilyen. Van adó tanácsadó, pénzügyi tanácsadó, de TB tanácsadó? Rákerestem a neten, az első találatot megnéztem, felkerestem. Már a megkeresés hetén találkoztunk. Próbálom összeszedni, amit megtudtam. Fontos, hogy mindegyik támogatás igénylésének más-más határideje lehet. Figyelni kell, nehogy kicsússzunk az igénylési időből.

A legtöbb támogatáshoz szükség van meglévő biztosítási jogviszonyra. Nem kell elkeseredni, javaslom mindenkinek, egyeztessen egy ilyen tanácsadóval, mert sok megoldás létezik amivel megfelelhetünk a támogatás követelményeinek.

Gyerek születése több támogatással jár(hat):

Csecsemőgondozási díj (CSED): Valakinek az elődje ismerős lehet, ez volt a TGYÁS. Ezzel a szülés előtt álló kismamákat szeretnék támogatni.

Mi kell ahhoz, hogy megkapják?

• Legalább 365 napnyi biztosított jogviszony az elmúlt 2 évben. (Volt munkahelyük.)
• Fontos, hogy biztosítási idő alatt szüljön az anyuka (munkahelyről ment el szülési szabadságra), vagy annak megszűnése után maximum 48 nappal.
• Ha a kismama várandóság alatt is dolgozik, akkor nem kaphat CSED-et.

Mennyi járhat?

Nem mennék bele a számolgatásba, bevallom én se tudom, de nagyon sok kalkulátor van, amivel ki lehet számolni. Én ezt használtam: https://www.hrportal.hu/gyes_kalkulator.html

Meddig jár?

A szülést megelőző 28. naptól a szülés utáni 139. napig. A 28 napot a várható időponttól számolják, tehát amire a kismama ki van írva. A gyermek születésétől fogva 128 nap van arra, hogy megigényeljük a munkáltatónál.

Gyermekgondozási díj (GYED): Nem alanyi jogon járó támogatás, és nem csak az anyuka igényelheti.

Mi kell ahhoz, hogy megkapják?

• Legalább 365 napnyi biztosított jogviszony az elmúlt 2 évben. (Volt munkahelyük.)
• Akkor is jár, ha a CSED ideje alatt megszűnt a biztosítási jogviszonyuk. (Kirúgták az anyukát, vagy megszűnt a munkahelye).

Mennyi járhat?

A maximális megállapítható összeg havonta legfeljebb a mindenkori minimálbér kétszeresének 70 százaléka lehet, ez a 2017-es minimálbér növekedésének köszönhetően 178 500 Ft.

Meddig jár?

A gyermek 2 éves koráig. Ha a szülő igényelte a CSED-et, akkor annak lejárata után folyósítják, de legkorábban a szülés várható időpontját megelőző négy hétben lehet igényelni. Egy csavar a dologban, hogy befolyásoló tényező a szülést megelőző biztosítási jogviszony. Tehát ha a szülést megelőzően az igénylő csak 370 napon át volt biztosítotti jogviszonyban, akkor ennyi ideig jár a GYED. Ikergyermek esetén a GYED 2+1 évre jár, viszont a diplomás GYED csak a gyermek 1. születésnapjáig igényelhető. Érdekességek: Lehetőség van mellette dolgozni korlátlan időtartamban. Mindkét szülő igényelheti, így az apuka is felveheti.

Gyermekgondozási segély (GYES): Alanyi jogon járó ellátás. Erre a támogatásra nem csak a szülők lehetnek jogosultak, hanem nevelőszülő, vagy gyám is.

Meddig jár?

Ideális esetben a gyermek 3 éves koráig, tartósan beteg gyermek 10 éves koráig, ikerterhesség esetén pedig tankötelessé válásuk évének a végéig jár.

Mennyi jár?

Nem kell sokat számolgatni, 2017-ben nem változott az folyósított összeg, így a 2014 óta élő 28 500 Ft kap a jogosult, amiből levonnak 10% nyugdíjjárulékot.

Anyasági támogatás: A gyermek születése után igényelhető az egyszeri anyasági támogatás.

Mi kell ahhoz, hogy megkapják?

• azok a kismamák, akik terhességük hónapjai alatt legalább négy alkalommal – koraszülés esetén legalább egyszer terhesgondozáson vettek részt

Mennyi jár?

Az anyasági támogatás nem kötődik biztosítási jogviszonyhoz. A támogatás összege 2017-ben 64 125 Ft ikrek esetén pedig 85 550 Ft. A támogatás a szülést követő 6 hónapon belül kell igényelni, ezt követően a támogatás elévül.

Babacsomag: Sok mindent nem tudok elmondani a babacsomagról. Érdemes erről a kerületi önkormányzat szociális osztályán érdeklődni, mivel mindenhol más feltételek vannak, és a csomag tartalma is változik.